A XXI. század számos technológiai vívmányt hozott, ezek viszont jó esetben is csak a bürokrácia alsóbb szintjein segítették a folyamatok gördülékenyebbé tételét, az államforma kialakításában csak kevesen kísérelték meg alkalmazni (bár volt már erre is példa, manapság inkább csak egyedi pártok próbálkoznak direkt-demokratikus kontextusban működni [3]).
Jelen írásban azokat a lehetőségeket tagaljuk, amelyekkel a demokratikus államforma hibáit ki lehet javítani, és meg lehet előzni a képviseleti demokráciák eltérítését a demokratikusnak mondható útvonalakról, mindezt részben digitális eszköztár segítségével. Bár első hallásra naivnak tűnhet a megközelítés, látni fogjuk, hogy a direkt demokrácia legtöbb hátulütője kiküszöbölhető néhány folyamat közbeiktatásával.
Az ebben a dokumentumban javasolt rendszer a propaganda, és a média hatását csökkentené a döntéshozatalban. A beavatkozás valódi lehetősége, mint felügyeleti eszköz jelenik meg, a legjobb korrupcióellenes eszközzé válva. Példaként: a személyre / cégre szabott pályázati kiírások meghirdetésében és elnyerésében hiába egyértelmű, hogy csalásról van szó, ha nincs működő visszacsatolási rendszer az időközi választásokon kívül 4 évenként, akkor kialakulhat olyan szituáció, mint hazánkban is, amiben a választók csak azt választhatják meg, hogy melyik oldal lopja meg őket. A valós beavatkozás lehetőségének érzete hiányában csökken a választási kedv is. A leírt döntési folyamat és a költségvetési fa teljes transzparenciája viszont, ha megvalósul, motiválni fogja a választókat az aktív részvételben, mert minőségi változást ígér.
A társadalmi megosztottságot is mérsékeli, mert az atomikus döntésekre bontás mérsékelni fogja a kétirányú polarizációt, az egyes lehetőségek ugyanis már mindig köthetők a két pártpolitikai pólushoz.
Nem kell messzire mennünk, ha hibákat szeretnénk találni a demokratikus államforma különböző megvalósításaiban, és ezek többségét klasszikus módszerekkel lehetetlen, vagy közel lehetetlen orvosolni. Általános konszenzussá vált, hogy a demokráciának bár vannak hibái, még mindig a legélhetőbb és működőképesebb államforma.
A demokráciákhoz köthető problémáknak nagy az irodalma [4] [5], ezért itt csak a legfontosabbakat ragadom ki:
korrupció
bizalomvesztés és választási kedv elvesztése
kompetencia problémák
elnyomó többség
rövidtávú gondolkodás
társadalmi megosztottságot eredményező propaganda
Számos előnye lenne, ha minden lényeges döntésről szavazás indulna:
A direkt demokrácia tehát már önmagában több problémát is megoldana, viszont a hátrányai miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tűnik. Mivel egy választás erőforrás igényes, ha sok kérdést szeretnék választással eldönteni, a direkt demokráciának alapfeltétele, egy online választási rendszer (egy kisebb fülkés kiegészítéssel, ami viszont szintén lehet digitális). Ez sok problémát vet fel, biztonsági, azonosítási problémákat, amik részletes kidolgozást igényelnek, de ezek a problémák a korunkban ha nehezen is, de már megoldhatók (a rendszer működőképességéhez nem szükséges egy teljesen kijátszhatatlan implementáció, elég, ha a rendszer kijátszása kellően nehéz ahhoz, hogy a kijátszás ne valósulhasson meg számottevő arányban).
Két fő probléma van, ami miatt egy direkt demokrácia megvalósíthatatlannak tűnik. Az egyik az, hogy ha túl sok kérdést bocsátunk választásra, akkor a választók egy idő után kimerülnek, és nem lesz meg a kellő szavazatmennyiség, ha viszont túl kevés kérdést, akkor épp a beleszólás elve sérül. A másik, hogy szakmai kérdések kerülnek avatatlan kezekbe.
A következő három elképzelés a direkt demokrácia ezen dilemmáit, és a képviseleti demokrácia egyéb hátulütőit célozza meg.
Célkitűzés
Kialakítani egy olyan szavazórendszert, amely nem kötelezi a szavazópolgárokat, de lehetőséget nyújt nekik (és nem kormányzati szervezeteknek) arra, hogy ha szeretnének, részt vehessenek
Fontos kiemelni, hogy az elképzelés megvalósulásához nem szükséges megválni a képviseleti demokráciától, az elképzelés működhet a képviseleti demokrácia keretein belül is, becsatolva a kormány döntéshozatali folyamataiba.
Megvalósítás
Az elképzelés lényege egy felügyeleti eszköz közbeiktatása: a döntéshozók vezetnék az országot azokat a folyamatokat követve, amiket ma is, két különbséggel:
Szavazás, döntési folyamat:
A kiírt széleskörű szavazások a parlamentáris és kormányzati szavazás, után, a minisztériumi végrehajtás előtt kell megtörténjenek. A határidejük lehet változó, de szükséges meghatározni egy minimális intervallumot, amíg érvényesen lehet szavazni az adott kérdésben.
A mindennapi döntéshozatal kormányzati csoportok vagy más szervek vagy személyek által kidolgozott indítványai az adott kérdéskörnek megfelelő formában kerülnek szavazásra:
Az indítványok egy felülbírálati periódus után, ha nem lettek megvétózva, végrehajtásra kerülnek.
A szavazásban minden állampolgár részt vehet, és a szavazás érvényessége függ a szavazásban résztvevők számától, és a válaszlehetőségekre adott szavazatok részarányaitól is egy erre kidolgozott függvény szerint.
A függvények még finomításra szorulnak, de példaként: egy egyetlen választható eldöntendő kérdés esetében az alábbi függvény jól használható a választás érvényességének meghatározásához:
Ahol a legtöbb szavazatot kapott opció szavazatainak száma, T egy határérték, és pedig finomhangolásra szolgáló együtthatók.
A képlet szerint egy szavazási eredmény érvényes lehet kisebb részvétellel is, ha a legtöbb szavazatot kapó opció jelentősen több szavazatot kapott a többinél, míg ha a válaszlehetőségekre adott szavazatok eloszlása hasonló, nagyobb részvételi arányra lesz szükség az érvényességhez. A működés tovább finomítható, ha figyelembe vesszük a válaszlehetőségek számát is. A módszer nem kell feltétlenül egyszerű legyen. Fontos viszont, hogy jól szolgálja a célt, és hogy publikus, transzparens legyen.
A leírt a működési mechanizmus az esetleges külső befolyásolás esélyének minimalizálása érdekében szükséges.
Kormányzati szervek által kezdeményezett szavazás folyamatábrája:
Választók vagy nem kormányzati szervezek által kezdeményezett szavazások folyamatábrája:
Szavazórendszer felülete:
Online felület, a fülkés szavazás esetében is, így csökkentve a szavazással járó költségeket. A felület elsődleges megjelenési helye az adott téma részletes leírásának is, és a választható opciók részletezésének.
Bizonyított, hogy az emberek többsége minnél tájékozatlanabb egy témában, annál rosszabbul ítéli meg a saját tájékozatlanságát (a számára kedvező irányba)[6]. Tehát jó eséllyel kellően tájékozottnak érzi majd magát a döntéshozatalhoz, és az adott területen nagy ismerettel rendelkező személyeket/intézményeket sem ismer el jobb stratégiai döntéshozóként.
Ezen segíthet, ha a szavazói online felületen a vizsgált kérdésről részletes tájékoztató érhető el, de feladat, hogy a félretájékoztatást elkerüljük.
A kompetencia probléma azért nem a legfajsúlyosabb, mert bár az egyes emberek tévedhetnek, a tévedések az esetek jelentős részében kiátlagolódhatnak, és a végeredmény jó eséllyel közel fog állni az ideálishoz. [9] Ez csak akkor igaz, ha a rendszer nincs jelentős befolyás alatt, így az ismeretek terjesztése mindenképp szükséges.
A közérdekű adatok határainak kiterjesztése, és egy könnyen kezelhető rendszer kidolgozása, mely publikussá teszi a közérdekű adatokat, fölöslegessé tenné a közérdekű adatigénylést, mert a legtöbb adat bárki számára hozzáférhetővé válna online.
Bármely állampolgár böngészhetné a költségvetést, amely egy nagy mélységű fastruktúrában átláthatóvá tenné, mi történik a befizetett adóval, adójával.
A szétosztott költségvetési tételeket a minisztériumok a költségvetési fa megfelelő ágaiba rögzítik, és gondoskodnak róla, hogy minden alrendszerük is megtegye ugyanezt (tehát minden alrendszernek is feladata az általa szétosztott költségvetési tételek rögzítése, és a saját alrendszerei kötelezése a hasonló működésre).
Az ellenőrzés ez után már lehet automatikus, és bárki számára látható lesz, ha valahol nagyobb pénz eltűnik, vagy választási kiírás nélkül felhasználásra kerül. Ezek automatikus kivizsgálást vonnak maguk után.
Ha pedig egy költségvetési tétel aránytalanul nagyra sikerül, vagy valami félresiklana, az az állampolgárok figyelmét nem fogja elkerülni: mivel tudják, hogy tehetnek ellene, a felülvizsgálati morál erős lesz. Ha az automatikus ellenőrző rendszeren mégis átcsúszna valami, amit nem szeretnének, akkor is javaslatot tehetnek az adott intézmény tevékenységének kivizsgálására, és ha a javaslatot a választópolgárok megszavazzák, az vizsgálatot és jogorvoslatot vonhat maga után. A rendszer valódi ereje tehát nem a tökéletessége, hanem a közvetlen visszacsatolás lehetősége.
Néhány katonai és rendőrségi tételen kívül minden költségvetési információ közérdekű adatnak legyen tekinthető.
Amit ma médiának nevezünk, az nem más, mint egyes gazdasági vagy politikai érdekek által irányított hírcsatornák. Ezek működésének módja a leginkább felelős azért, hogy a társadalmi megosztottságot ennyire könnyű elérni.
A social media felületek jelenlegi működése segíti a véleménybuborékok kialakítását, és a buborékok politikai preferencia szerinti éles elválását is. (Egy adott személy kifejezetten olyan hírekből kap többet, amikhez jobban vonzódik, és amiket jobban ismer már.) Ezt a működést jelenleg hatékony algoritmusok és digitális eszközök segítik, viszont ezen algoritmusok felhasználásának módja csak a felületek managementjétől függ.
A social media felületek algoritmusainak megfelelő törvényi szabályozásával ezen felületeken viszonylag könnyen lehet mérsékelni ezt a megosztó hatást, akár visszájára is lehetne fordítani, egy végső soron pozitív hatást elérve. A mainstream media esete már nem ilyen egyszerű, viszont a helyzet azért lehet mégis szerencsés, mert ma már a mainstream mediának is egyik elsődleges megjelenési helye a social media.
A vázolt elképzelés finomításra, és kidolgozásra szorul.
Kidolgozás után ismeretterjesztő reklámanyagok elkészítése szükséges.
Az ismeretterjesztést több hullámban, lépcsőzetesen szükséges kivitelezni. Hazánkban messziről kell közelítenünk, mert az elképzelés működőképességét még átlagos hozzáállással is csak több lépcsőben lehet familiarizálni. Itthon a rossz tapasztalatok, a “mindegy ki kerül kormányra, nekem úgysem lesz jobb, mert csak lopni fog saját magának” jellegű hozzáállás sajnos teljesen jogos. Ez egy, a pszichológiában “tanult tehetetlenség”-nek[7] nevezett állapotot eredményezett sok választóban, amiből első körökben ki kell zökkentenünk őket ahhoz, hogy eredményesek lehessünk.
A kivitelezés számos biztonsági és átláthatósági problémát felvet, de több mai technológiai vívmány (digitális aláírás, esetleg blockchain technológia) megkönnyíti, hogy egy ilyen rendszer csak nagyon nehezen lehessen befolyásolható, illetve ha mégis megtörténik egy nem kívánt esemény, akkor az könnyen észrevehető, lekövethető, és nehezen eltüntethető legyen. Az algoritmusok átláthatóságát egy részben, vagy egészében nyílt forráskód garantálhatja.